"Gróf Széchenyi István a legnagyobb magyar, „gyakorlatilag hívő ember” volt, vallásossága „gyakorlati és erkölcsi irányú”, számára a „legnagyobb mű a világon: a jó ember s a legértékesebb tartalom a szép lélek volt”. - Prohászka püspök - folytatás ITT

Valami nagyon nincs rendben a világgal. Ez a gondolat – úgy vélem – sokunk fejébe szöget vert már, miközben a munkahelyünkről fáradtan hazafelé zötykölődtünk a zsúfolt metrón, vagy a szupermarket polcáról éppen leemeltünk egy agyonvegyszerezett, Kínában termett – talán inkább előállított –…

1894. május 13-án adták át a nagyközönségnek Feszty Árpád A magyarok bejövetele című hatalmas körképét.  folytatás ITT

Amikor Enrico Fermi Nobel-díjas atomfizikust megkérdezték, hisz-e a földönkívüliek létezésében, így válaszolt: Már itt vannak közöttünk… magyaroknak hívják őket. folytatás ITT

A lélekkutatás már régóta foglalkoztatja az emberiséget, ám akár vallási, akár materialista módon próbálták megközelíteni a kérdést, igazából csak nagyon kevesen jártak sikerrel. Ha megkérdezünk akár egy papot, akár egy pszichológust arról, hogy mi is az a lélek, sajnos nagyon valószínű, hogy…

Ősi tapasztalat nyomán alakult ki parasztságunk körében a tilalom, hogy a halott mellett nem szabad sírni. A tilalom ellenére gyakran előfordul, hogy a halottat visszasírják, s ilyenkor a halott magához térve rövidebb-hosszabb történetben számol be másvilági élményeiről. folytatás ITT

Olykor talán szellemes, de - bocsánat az őszinte szóért - sokszor felületes gondolkozású intellektuelek szeretik mostanában az okkultizmust úgy feltüntetni, mint átfutó divatot, amely pszichológiai törvényszerűséggel követi a háborús időket, miként ez az ötvenes években is történt. Igazság szerint…

Amikor az ősmagyar vallás idején – mondjuk a fejedelemségi korban – meghalt valaki, úgy tartották, „fényes” lelke (azaz asztrálteste) kilép a testéből és vándorútra indul. folytatás ITT

“Az ember nem test, hanem lélek: a test csak ruha; ha elszakad, újat osztanak a világ-magazinból.” Gárdonyi Géza folytatás ITT

A pogány magyarok meghatározott időkben - egyesek szerint a halál utáni első, harmadik, hetedik, negyvenedik éjszakán - a halottnak áldozatot rendeztek. Az emléktor, az utódok bánatát és haláltól való félelmét is feloldó szertartás napnyugtakor kezdődött, a nappal és az éjszaka közötti átmeneti…