Feketén készülődött a karácsony. Reggel óta szünet nélkül csorgott az eső, s a kisváros csatakos utcáin hideg köd tapadt a házfalakhoz. Az emberek föltűrt gallérral, morcosan siettek, s ázott, ócska ruháikban még soványabbaknak és éhesebbeknek látszottak, mint máskor. folytatás ITT

Ezen nem lehet segíteni. Vannak az életben pillanatok, amikor menthetetlenül egyedül vagy. Ilyenkor hiába van társad, hiába van családod, hiába vannak barátaid: egyedül vagy. Bizonyos kérdéseket egyedül kell megoldanod, senki nem segíthet rajtad, senki helyetted el nem végezheti.  folytatás ITT

Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belőle vissza.Vendég vagy ezen a földön.    folytatás ITT

Amikor az erdőre kimégy, figyelve lépj és lábujjhegyen.Mihelyt a fák alá belépsz, és felrebben előtted az első rigó:akkor már tudnod kell, hogy az erdő észrevett. folytatás ITT

Egyszer régen, mikor még nem volt bánat, s a kék vizeken tündökölt a hold folytatás ITT

Nem tudom, mások hogyan vannak vele, nekem régi ismerősöm. Ezt a kifejezést: «régi ismerős» - ez alkalommal szándékosan használom, mint legpontosabb meghatározását a köztünk fennálló viszonynak.  folytatás ITT

Tudják, én szegény fiú voltam és gyermekkoromban anyám elszegődtetett a községhez disznópásztornak. Maguk most nevetnek, pedig a disznók előtt megemelheti a kalapját minden ember. folytatás ITT  

Amikor Albert Einstein előadást tartott az Egyesült Államok számos egyetemén, visszatérő kérdés volt:"Ön, Mr. Einstein... Hisz Istenben?Amelyre mindig azt válaszolta:- Hiszek Spinoza Istenében." folytatás ITT

Uram, ki fönt az égben lakozol fényességben, gyújtsd föl szent tüzedet az emberek szívében. folytatás ITT

Elmondtam neki szorongva ott a sötétben, hogy mi történt. Nagyapám szó nélkül végighallgatott. Mikor aztán kifogytam a szóból, megszólalt. Súlyos, lassú beszéddel. folytatás ITT