Úgy szeresd az öregeket, mint önnönmagadat,

hisz az idő nem kíméli ifjúságodat,

s egykoron te leszel, kinek hajlott lesz a háta,

kinek ezer ránc tapad szemei sarkába.

Úgy szeresd az öregeket, mint magát a gyermeket,

kit körülölel, simogat az anyai szeretet,

mert az öregek lelke olyan nagyon vágyja,

hogy mindig legyen valaki, ki életük vigyázza.

Úgy szeresd az öregeket, mint egy örömteli napot,

amit az Isteni hatalom ajándékul adott,

s majd úgy óvd őket bajban, gyötrő betegségben,

mintha te lebegnél a halál közelében.

Kun Magdolna