„Mi a misztika?” című előadásomban a misztikus elmélyülésnek arról a módjáról beszéltem, amely a középkorban Eckhart mestertől kezdve Angelus Silesiusig általános volt. Lényege az, hogy a misztikus, a külvilág minden élményétől függetlenítve magát megkísérelt behatolni lelke mélyébe addig az élményig, hogy kioltva mindent, amit a mindennapi események hívtak benne életre, lelke úgyszólván önmagába vonult vissza, és mégis megmaradt benne egy önálló világ. Ez a világ mindig jelen van, csak elnyomják fényükkel az erőteljesen ránk ható külső élmények. Emiatt ez a belső világ csak gyengén fénylik; olyan gyengén, hogy sokan észre sem veszik. A misztikus ezt a belső világot kicsiny szikrának, „szikrácskának” nevezi, de tisztában van azzal, hogy lelki élményeinek ez az igénytelen kis szikrája hatalmas lánggá szítható fel, amely megvilágítja a lét alapjait és forrásait. Más szóval, a saját lelkünkbe való elmélyedés útján elvezet eredetünk megismeréséhez, amit „Isten megismerésének” nevezhetünk.

folytatás ITT